Harka és az ördögszántotta hegy

Harkány – Siklós – Villány – Eszék túra

2018.02.12-14

Első nap

Szigetszentmiklóson felvettük négy túratársunkat.

Első programunk Máriagyűd a szép templomával. (basilica minor) Vezetőnk előadásából megismertük a templom történetét, a Mária szobor másolatot, amit csak a legkülönlegesebb alkalmakkor vesznek elő, neki nyilvánítják a látogatók a csodás gyógyulásaikat. Azt is megtudjuk, hogy a szobor eredetije az eszéki Szent Péter és Pál katedrálisban van. Oda a török elől menekítették azt, akkor még magyar terület volt. Körüljártuk a kis körön (rózsafűzér kör) a templomot, megcsodáltuk a kálváriát a szép Zsolnay kerámiákkal. Megfordultunk a Látogató Központban is. Mindenki vásárolhatott emléktárgyat, ajándékot. A csoport nagyobb része a Csodabogyó Tanösvényen túrázott a Tenkes csárdáig. A kisebb rész Harkányba a Baranya szállóba ment, elfoglalta a szobáját. Utána mindenki ment a kedve szerint a szállodai wellnessbe vagy a szemben lévő termálfürdőbe. A busz hazahozta a túrázókat is. Egy gyors fürdőzésre nekik is volt lehetőségük.

A korai vacsora után Pécsre ment a társaság nagy része színházba. Ez az előadás volt a nap fénypontja. A Pécsi Nemzeti Színház Horgas Ádám rendezte darabját, a 39 lépcsőfokot néztük meg. Már Pécs felé menet havas eső, eső, hószállingózás jelezte a másnapra várható körülményeket.

Esti színház Pécsett

Készült: Alfred Hitchcock filmje alapján

A Pécsi Nemzeti Színház Horgas Ádám rendezte darabját, a 39 lépcsőfokot néztük meg hétfő este.

A rövid történet

Richard Hanney ereje teljében lévő fiatal férfi Afrikából hazatérve unatkozik, mígnem a színházban összetalálkozik egy fiatal nővel, aki kérésére menedéket nyújt otthonában. A hölgy fontos hadi titkokkal rendelkező ügynök, aki átadja Richardnak küldetése részleteit. A nőt még aznap éjjel meggyilkolják. Hannyt vádolják. Az egész Egyesült Királyság területén körözik. Úgy dönt, hogy utána jár a rábízott titoknak. Egész sor viccesebbnél viccesebb kalandba keveredik, kalamajkából kalamajkába esik.

Figyelmünk egyetlen percre sem lankadt, mert a cselekmény egyfolytában pergő volt. Folyamatosan és egymásután sorra történtek az események. Díszletkelléket minimálisat használtak. Ez nem volt más, mint néhány láda, korlát, asztalka, egy fotel és egy képkeret (ablakkeret) A szürke falra kivetített képekkel valamennyi helyszín élettel telt meg. A kellékeket pillanatok leforgása alatt változtatták, cserélték. Maga az átváltozás beleillett a cselekmény vonalába. Életre kelt a szállodai szoba, a Loch Ness-i tó mélye, láthattuk a menekülés izgalmas jeleneteit a vonaton, keresztül az országon. A színészek elhitették, hogy igazi helyszíneken igazi menekülés történik.

A többszereplős darabot négy színész játszotta. A főhőst Széll Horváth Lajos játszotta, a jelentősebb női karaktereket Darabont Mikold és az összes többi női és férfi szerepet Köles Ferenc és Mikola Gergő alakították. A két utóbbi színész pillanatok alatt váltogatta a különböző karaktereket, kezdve az együgyű rendőröktől a keménykötésű skót parasztokon át a pajzán fogadósokig. Ezek a szerepek a komikum kifogyhatatlan tárházát mutatták nekünk. A szünetre vonatkozó utalás nagyon beleillett a darab hangulatába. Egyszer csak hallik, mintha a darab folytatása lenne: A gazda kéri, mindenki hagyja el a szünetben a nézőteret.

A női főszereplő csábító szépségével leveszi lábáról a főhőst. Nagyszerűen alakította szerepeit, a titokzatos német kémnőt, a tájszólással beszélő parasztlányt és a kényeskedő úrilányt. A férfi főszereplő Richard Hannay szerepében gyorsan átalakul unatkozó világfiból akcióhőssé a maga szerethető, esetlen módján.

Vérbeli krimijátékot láttunk jól eső izgalommal, feszültség nélkül, sok nevetéssel. Az előadás sikerét a meg nem szűnő mozgalmasság eredményezte. A színészeket számtalanszor megtapsoltuk, visszatapsoltuk. Egy pillanatra és csak egyszer a segítők, háttérben dolgozókat is mutatták, kb. nyolcan lehettek.

Nagyon kellemes, szép este volt.

 

Második nap

Reggel fehér a táj, havazás. Indult a lelkes kis csapat a nagyharsányi szoborparkba. Hosszas álldogálás közben hallgattuk meg túravezetőnk ismertetőjét az ördögszántotta hegyről, a terület védettségéről, elhelyezkedéséről, állat és növényvilágáról. A fújó szél zizegtette a kabátokat, a hó egyre jobban esett, de közben érdeklődéssel figyeltünk az elhangzókat.

Indulás felfelé a meredeken, a sziklákon, néhol sárfolton a szársomlyói védett területen. Sehol út, sehol jelzés, sehol semmi irány. A túravezető -mint a zerge- óriás léptekkel elöl. Utána libasorban a lábnyomokban követtük, lépdeltünk. A hó végig esett, a szél is fújt. Kezdetben látni sem lehetett. Amikor megálltunk, pillanatok alatt elővarázsolta a magyar kikericset, a táj védett növényét a hó alól. Aztán rájöttünk, hogy szinte bárhol a bottal elpiszkáljuk a havat, találunk hasonlót és hóvirágot és fekete sulymot is találtunk. Sajnos a magyarázatot, bármilyen hangosan mondta a vezető, mégis kevesen hallottuk. Semmi lehetőség nem volt arra, hogy tömörüljünk, közelebb kerülhessen mindenki. A túravezető mesélt a csodabogyó terméséről, virágjáról és mutatott néhány spóraszerű foltot is. Talán ezt viszi az ember a talpán és úgy szaporodik. Erősen kellett figyelni, hogy valamit értsünk is. Közben a lábunk alá is nagyon kellett minden lépésnél figyelni. A hó miatt azt sem tudtuk, hová szúrunk a bottal, hová lépjünk. A látási viszonyok közben kissé javultak. Láttuk a magasról a lábunk alatt a szoborpark szobrait. Kriszta kérésére a vezető rövidített az útvonalon. Mondta, hogy mindjárt lesz egy csapás, amin le tudunk jutni. A csapást egy darabig ő, illetve mi az ő nyomát követve csináltuk. Eltapostunk néhány hóvirágot, sajnáltam őket, de nem lehetett kikerülni. A túravezető szerint a gyökere benn marad, így nem jelent problémát. Aztán valóban találtunk egy kis csapást. Azon haladva kerülgettük az egy- egy tömbbe csoportosult csodabogyó bokrokat. Végül ugyanoda jutottunk, ahova az emelkedő végére felértünk. Na innen a leereszkedés nem volt egyszerű. Addigra a hőmérséklet alacsonyabb lett, olvadni kezdett. A sziklák csúsztak, sok felé nagy sár volt. Volt olyan hely több is, ahol terpeszállásban lépkedve lehetett előre jutni, a csúszást kivédeni. Szerintem mindenki örült, amikor épségben leérkeztünk. Itt még egy rövid előadás, képeket adott körbe, mesélt az azokon látható állatokról, növényekről. Megköszöntük a túravezetést. Gyalog indultunk Villányra. Nem akartunk hosszasan a buszunkra várakozni. Villányban a pincesornál utól ért bennünket a buszunk. Hozta azokat, akik a túrázás helyett más programot választottak. Az egyesült csoport látogatást tett a villánykövesdi Blum pincészetnél. A bejáratnál a gazda pohárral kezében fogadott. Mindenki fogott egy poharat és azzal indult a pincébe. A borospince csodálatos volt. A gazda mesélt a többszintes pincesorról. Elképesztő tehetséggel alakították azokat ki évszázadokkal előbb elődeik. A villányi borok védjegye az általunk már megismert magyar kikerics, ami rajta is volt a palackokon. Sajttál, még meleg pogácsa volt a vendégváró. Ötféle bort kóstoltunk, finomak voltak. Sokan vásároltak egy vagy több palackkal. A pincéből a fogadóhelyre értünk fel, ahol gyönyörű és meleg kandallóval szemben lócákon ülve lehetett megcsodálni azt. A kályha körül is volt padka, ott is lehetett melegedni. Jó hangulatban utaztunk haza a szállodába. A fennmaradó időt mindenki kedve szerint töltötte. Sokan mentünk a termálfürdőbe. Jól esett a csoportos vízi torna, bár csak nagyon rövid ideig tartott. Finom vacsora után többen a Rummikub nevű társasjátékkal játszottunk. Az étteremben csináltak helyet a játéknak. Krisztával, Rózsával többen együtt játszottunk. Ők tanították a játékot, mondták a szabályokat. Rózsa nagyon rutinos játékos. Minden lehetőséget azonnal felismer. Igazán érti és tudja ezt a játékot. Az étteremben jó volt a világítás, megfelelők a feltételek a jó játékhoz. Ez a nap is nagyon jól telt.

 

Harmadik nap

Reggeli után a Tenkes csárdához mentünk. Onnan indultunk a csarnótai Kőhegy kilátóhoz túrázni. A társaság egy része a buszban maradt, vagy sétálgat. Kicsit szemerkélt hol az eső, hol a hó. Kriszta vezetésével egy volt bányaterület mellett sziklás úton mentünk a kilátó felé. Egy két nehezebb szakasz volt, ahol egymást segítve haladtunk. Elég jól megközelítettük a kilátót. Váltakozott a helyzet, egyszer láttuk azt, máskor teljes ködbe burkolózott. Ezért többen itt várakoztunk és csak a felényien mentek fel a kilátóba. Viszont addigra a látási viszonyok rendeződtek és láttak is valamit. A csapat bevárása után a társaság újra ketté vált. Egyik része szekérúton, másik része az eredeti úton ment vissza a buszhoz.

Innen a siklósi várhoz indultunk. A várban vezetővel mentünk, aki ismertette a vár történetét, mesélt az itt forgatott filmről, szólt továbbá arról, hogy 1687-ben itt volt a Nagyharsányi győztes csata, amiről valahogy nem tudunk. Szinte ugyanannyi volt itt is a veszteség, mint a Mohácsi csatában, de győzelemmel végződött. Megcsodáltuk a várkápolnát. Itt van eltemetve gróf Benyovszky Móric, akinek apja a Batthyányiaktól vásárolta a kastélyt. Nemrégiben Benyovszky leszármazott itt tartotta esküvőjét a kápolnában.

Szintén itt van eltemetve Batthyány Kázmér. A Batthyány család meglévő tagjai összejövetelt tartottak ugyanitt a kápolnában. A Perényi család bővítette, felújította a kastélyt. Itt van a címertöredék eredetije a kápolnában. A másolatát a sárospataki kastélyban megtalálhatjuk.

A vezető mesélt még Kanizsai Dorottyáról. Ő volt az, aki a Mohácsi csata után eltemettette a halottakat, ezzel megmentve az országot a pestisjárványtól. A kápolna ajtajánál megtalálható saját címere a tekergőző kígyó. Ez szinte hihetetlen volt az akkori időben, hogy nő létére valakinek saját címere legyen. A kápolna egyik falbemélyedésében lévő képről is érdekességet mesélt vezetőnk. Két kép volt itt az idők során egymásra festve. A felújítás során sikerült úgy a felső réteget leválasztani a restaurátorok ügyességének köszönhetően, hogy szinte egyik kép sem sérült. A későbbi festmény a bemélyedő fülke jobb oldalán látható. Utána a vinotékába mentünk. Itt különlegességet, borlekvárt (zselét) árulnak és az kóstolható is. Kriszta erről még a buszban mesélt. Sikerült a társaság figyelmét olyannyira erre irányítania, hogy neki már nem jutott. Megnéztük a fegyverkiállítást, itt láttuk Kanizsai Dorottya élethű szobrát is. Rövid ideig néztük a vár történetét bemutató filmet. Idő hiányában nem tudtuk tovább nézni. Kimentünk még a panoráma mellvédre. Innen gyönyörű volt a kilátás a városra. Még egy gyors kávézás belefért. Siettünk a buszhoz. A Dzsámit sajnos már nem tudtuk közelebbről megnézni. Irány a busz.

Vissza a szállodába a csomagokért. Szomorú, hogy a megszabott idő alatt voltak, akik nem tudtak visszaérni, várakoztatták a többieket.

Indulás Eszékre. Határátlépés Beremendnél. Ezt szívesen kihagytuk volna. Eszék csoda szép. Kriszta útba igazítást adott és térképeket osztott. Így lehetetlen volt eltévedni.

Legszebb a katedrális volt a megszámlálhatatlan szebbnél szebb ólomüveg ablakával. Kerestük a Mária szobrot, de nem találtuk. Arról az információs irodában sem tudtak. Végig sétáltunk a Dráva partján a sétányon. Megcsodáltuk a Megyeri hídhoz kicsit hasonlító gyalogos hidat. A tér a Szentháromság szoborral, az óvárosi rész, a vár lenyűgöző. A vár mellett a megbeszélt helyen várt minket az autóbuszunk. Újabb utazás, a kanyarban előző mentőautóval való majdnem találkozás. Sofőrünk, Csaba rutinjának, ügyességének köszönhetően kerültük el a bajt. Udvarnál újra határátlépés mindenki leszáll, hideg van, ellenőrzés. Utána már jó utunk volt. Az először leszállóktól elköszöntünk Szigetszentmiklóson. Felgyorsultak a dolgok. Leszállnak a Kucorgónál, Városközpontban, és a végállomás a Tesco parkoló. Csaba, a  sofőrünk még azt is megvárta, míg Rózsa kocsijával visszaért  a sok csomagért. Azt hiszem mindannyian jól éreztük magunkat. Rengeteg élményben volt részünk. Dicséret az ügyes, figyelmes, készséges sofőrünknek Péter Csabának.

Kedves Kriszta és Rózsa! Köszönjük Nektek a jó utat, a jó szervezést, a jó túrázást, a sok élményt.

(Szöveg: Elek Sándorné, képek: Kovács Kriszta)